Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. 

Vélemény:

Komolyan kezdek kiszeretni a Maxim kiadóból főleg a Dream válogatásból. Rájöttem, hogy ezeket a könyveket nem nekem találták ki. Őszintén szólva nem vártam volna el túl sokat ettől a könyvtől. Legyen kicsit szórakoztató, élvezetes olvasmány és segítsen kikapcsolódni a mindennapi hajtásból. Szerintem nem kértem sokat. 

Ehelyett kaptam egy unalmas, semmit mondó párbeszédekkel és zéró leírásokkal teli könyvet. A következmény az lett, hogy szórakozás helyett a hajamat téptem minden egyes bekezdésnél. Sírni tudnék, amikor arra gondolok, hogy az elolvasásával töltött időt mennyi minden másra tudtam volna felhasználni! Mondjuk egy-két normális történet elolvasására.  Rengeteg jó értékelést olvastam erről a könyvről így utólag. Valaki mondja meg már nekem, hogy mi volt ebben olyan jó? Úgy érzem, mintha teljesen más könyvről beszélnénk. 

HISZTI VÉGE

A szereplőkhöz való hozzáállásom kicsit ambivalensé vált, ahogy haladtunk előre a történetben.
Az összes kezem nem lenne elég ahhoz, hogy megszámoljam: hányszor veszett össze a két főszereplőnk, illetve volt balhé körülöttük. Ennek ellenére rendkívül életszerűnek sikerült összehozni őket. Szerettem és gyűlöltem is őket egyszerre. A vége felé kicsit túl lett cifrázva az egész és egy kicsivel többször láthattuk a hibáikat, mint amennyi szükséges lett volna. A fülszöveg szerint Abby és Travis olyanok mint a víz és a tűz. A lány nyugodt, higgadt, normális, míg a a másik forrófejű, motoros, rossz fiú. Hát nem... egyikük sem normális, mind a kettőjük lelkivilága rendkívül törékeny és jobban hasonlítanak egymásra, mint azt bárki gondolná. Nem tudom, hogy melyiküket sajnáljam. Ráadásul mind a kettőnek sikerült Mary Sue-s hátteret biztosítani... 

Azért voltak humoros részek is benne. Az kifejezetten tetszett, amikor Travis a HSM-ből énekelt vagy amikor Abby először találkozott a fiú családjával.
Azt azonban betegesnek találtam, hogy a főszereplőink egymásra tetováltatták a másik nevét. Én akkor sem tennék ilyet, ha 20 év óta boldog házasságban élnék. NEM, NEM, NEM és NEM! 

Nem tudom ki mennyire követtétek, de mivel a sorozat többi részét is beszereztem jó előre, ezért szívből remélem, hogy a többi rész sokkal jobb lesz. Egyenlőre nem látom más értelmét, hogy folytassam. Még a kifejlettre sem vagyok kíváncsi, ezt egyébként is a szerző elrontotta az utolsó fejezettel. 

Összegzés:

Cselekmény: 5/10 - A könyvet a címével lehet a legjobban jellemezni: SORSCSAPÁS! 

Borító: 4/5 - jobban tetszenek a külföldiek, de ez sem rossz.
Szereplők: 3/5 - A mellékszereplők miatt jár a 3 csillag. 

A sorozat többi része:

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: VESZEDELMES SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ ESKÜVŐ